MRM

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Egy nem létező ,,családi vállalkozás” története

E-mail Nyomtatás PDF
FacebookTwitterIWIWGoogle bookmark

Egy nem létező ,,családi vállalkozástörténete

Ritka az az alkalom, amikor kritikán, rosszindulatú pletykán és híresztelésen nagyokat tudok nevetni. Főként, amikor mindez rólam és a családomról szól. Pedig, az alábbiakon csak derülni tudtam, és nagyokat legyintgetni rá.

Csak azoknak, akiknek nem lenne köztudott, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) soraiból terjedt el az a ,,hír” miszerint a Magyar Koalíció Pártot (vagyis, a mostani Magyar Remény Mozgalmat) tulajdonképpen a belgrádi Demokrata Párt alapította azért, hogy megossza a délvidéki magyar szavazóbázist, és tovább gyengítse az amúgy se túlzottan acélos pártok közötti együttműködést. Azt, hogy ezt hogyan sikerült kitalálniuk, erre még nem tudok magyarázatot adni. Ez akkora abszurdum!

A másik verzió alapján (ami sokak szerint ugyancsak ennek a két pártnak a vezetőitől származik!) az MRM-et nem is a szerbek, hanem a magyarországi radikális jobboldal (Jobbik Magyarországért Mozgalom és/vagy Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) alakította meg. Erre már bizony ,,konkrétumokat” is megfogalmaztak: az elnök a HVIM tagja volt korábban, a Jobbik egy-két vezetőjét fogadták Délvidéken, hasonló értékek mentél fogalmazzák céljaikat és tagjaik nagy része szimpatizál a jobboldallal. Ezen ,,komoly érveket” nem is tudom és nem is akarom megcáfolni. Miért? Mert ez így van! Csakhogy, ennek semmi köze ahhoz, hogy a pártot mi, magunk alapítottuk, saját elképzelésünk és döntésünk alapján. Se pénzügyileg, se politikailag, se más értelemben nem áll mögöttünk senki se.Öröm ez vagy bánat, de ez a helyzet.

Nos, eltértem a címben megfogalmazott tárgytól. Kanyarodjunk, hát, vissza. A teljes délvidéki magyar politikum és valószínűleg a pártunkra először rápillantó szkeptikusok elkezdték az átlagpolgárok és átlag párttagok körében elhitetni azt a véleményt, hogy az MRM tulajdonképpen a László család, pontosabb László Gyula és fia, László Bálint házi, magánvállalkozása, abból a célból, hogy ,,szép kis summákat akaszthassanak le a politika által, ne kelljen (rendes) munkát végezniük és cseszegethessék a politikai ellenfeleiket”. Ez a vád időről-időre visszaköszön. Hol a Magyar Szó fórumain, hol a más pártok tagjaival folytatott beszélgetések során. Védekezni ezen vád ellen sose akartam, mivel nem tartottam magyarázandó témának (ez nem politikai, nem társadalmi probléma, s nem is alapul kész tényeken, történteken, amelyek magyarázatra lennének érdemesek).

Most viszont egyszer és utoljára ,,papírra vetem” a valós tényeket. Mind a ketten a VMDP tagjai voltunk, én 18 éves korom óta, egészen 2008. novemberéig, s mint a VMDP Ifjúsági Tagozatának előbb koordinátora, majd alapító elnöke foglalkoztam az ifjúságpolitikai ügyekkel. Édesapám a történelmi VMDK alapító tagja volt, majd a VMDP megalakulása óta vezető pozíciót betöltött személye, s több ízben önkormányzati és tartományi képviselőnek választották. Tevékenységét a nyilvánosság is teljes egészében lekövethette. Nekem nincs jogom azt pozitívan vagy negatívan nyíltan megítélni.

Ugorjunk egy nagyot oda, amikor megtörtént a szakadás a párton belül. Ezzel most már elő lehetne hozakodni, hiszen kívülállóként szemlélem már ezt a pártot, de korábban erre nem volt lehetőségem, hiszen, saját ,,csapatod” számára fejlődést és javulást akar az ember, nem az ellenkezőjét. Csak abban az esetben kell radikális megoldásokhoz ragaszkodni, amikor radikálisan rossz a helyzet. Ez a magyarázata, hogy miért, úgymond, hirtelen kerültek a médiákban napvilágra a VMDP-n belüli súlyos problémák. Mivel írásom célja nem egy másik párt belső viszonyainak bemutatása és ,,kiteregetése”, ezt hagyjuk esetleg egy másik alkalomra. A lényeg, hogy a kommunista beidegződések és önkényszerű lépések, megoldások miatt fenntarthatatlanná vált a VMDP-n belüli normális munkaviszony, és mind a ketten, illetve minket követve többen kiléptek a pártból. De voltak olyanok is, akik ugyan megmaradtak, de inkább visszavonultak a politizálástól.

Ezután eltelt pár hónap, s számos helyről kerestek meg, hogy miért nem csinálunk valami eredetit, miért nem húzunk egy nagyot, és radikálisan változtatjuk meg a délvidéki érdekvédelmet, hogy az hasonlítson is valamire, legyen valós eredménye. Ekkor döntöttünk hárman: László Gyula, Setyerov Zorán és én. Kezdetben 180 taggal megalakítottuk az új pártot, elsősorban a tiszta múltú és fiatal generációra alapozva! Innentől fogva lekövethető a párt minden egyes megmozdulása, megnyilvánulása, tettei, s ezt most nem részletezném az olvasónak. Annyi biztos, hogy ez a három ember húzott egy merészet.

Hogy miért mondom ezt? Azért, mert mind a hárman kockáztatták teljes jövőképüket és egzisztenciájukat. Zorán egy pártnak se volt tagja, saját elhatározása miatt. Most úgy érezte, hogy tiszta és új erő megalkotására ez az utolsó esély Délvidéken. Gyula ,,kényelmesen” lenyelhette volna a VMDP-n belüli békákat, s eltengődött volna a sok idős, maradi gondolkodású ember között a meddő, séma politizálás közepette. Ehelyett, felvállalta, hogy részese legyen egy olyan történetnek, ami a nulláról kezdődik, és semmiféle biztos jövőképet nem jelent, sem egzisztenciálisan, se politikai értelemben.

És én? Hát, sokat gondolkodtam azon, hogy elég-e számomra az, ha megteremtem magamnak a biztos és kiegyensúlyozott magánéletet. De nem. Szeretem a magyarságomat, és szeretnék is tenni érte. A mai Szerbiában pedig az emberek életkörülményein és a magyarság helyzetén – túl azon, hogy az egyház, a civil szervezetek, az alapítványok és egyéb magánkezdeményezések milyen fontosak és szükségesek – komolyan csak egy-egy politikai párt erejével lehet változásokat elérni. A jelenlegi magyar pártok minősíthetetlenek, a szerb pártokról ne is beszéljünk. Persze, oltári nagy hazugság lenne azt mondani, hogy bárki is belekényszerített volna ebbe a pártba. Még véletlenül sem! Viszont az igaz, hogy ezt a mozgalmat a közösségi szükség, a tisztes délvidéki magyar polgárok jóindulata keltette életre.

Végül pedig minden kritikust szeretnék megnyugtatni: Gyula saját vállalkozását egyengeti, Zorán újságírói és fordító munkával keresi pénzét, míg jómagam nem egész egy éven belül fejezem az ötéves egyetemi tanulmányaimat, utána pedig szakmámban helyezkedem el.

Kedves kritikusok! Ezentúl tessék a szabadkai Magyar Házban, valamint a temerini és zentai városházán körülnézni, hogy ki-miből szeretne igazán megélni, és mennyi munkát végez is azért el. Pont.

 

László Bálint

 

Szabadka, 2010. október 3.

Megosztás
You are here Blog László Bálint blogja Egy nem létező ,,családi vállalkozás” története